Elérkezett a végzete ennek a 2 évnek, amit ebben az általános iskolában töltöttem. Tele volt élményekkel, bánattal, konfliktusokkal, hülyeségekkel és rengeteg nevetéssel. Utolsó egy évre remekül összehangolódtam mindenkivel, de leginkább az utolsó félévben, felvételi után. Bálinttal sosem felejtem el, mikor megtudtuk a felvételi eredményt, akkor lettem jóba. Alexszal pedig a zene hozott baráti viszonyban. Gerivel a tavaszi szünetben ismét elkezdtem dumálgatni, Martinnak köszönettel tartozunk. Baluval pedig fogalmam sincs, miért kezdtem el beszélgetni. Zsolttal a zenélés miatt kezdtünk el beszélgetni. Vivivel az utolsó 2-3 hónapban jó viszonyba kerültünk, mindig hozzám jött, ha ki akarta a szívét önteni. Réka, a drága padtársam matekon és magyaron. Lizára pedig mindig számítottam, ott volt, ha szükségem volt valakire. Niki is jelen volt. Soma, évvége felé kimutatta a pervezségeit. A rengeteg artban töltött idő, szép emlékek sora... Mennyi faszságot kitaláltunk srácokkal. Ekkora hülyék képzelni sem mertem, hogy lehettünk. Irodalmon mindig zenét próbáltunk küldeni egymással Alexnak, sosem tudtunk. Rékával rengeteget röhögtünk Dóra néni és Móni nénin. "Nálunk sosem tudtak puskázni" - mindig mondták, természetesen mi folyamatosan tudtunk, ha akartunk. Olga néni is folyamatosan kiakadt ránk. Végigpofáztam az óráit, az utolsó 3 hónapban. Nem tanultam semmit. Kémiát is folyamatában kilestem egy papírról. Istenem, mennyit röhögtünk, mennyi faszság. Bálint és Alex fogdózásai az utolsó 1 hónapban. Osztálykiránduláson majdnem megerőszakolt a két marha. Bálinttal akkor tangóztunk a röplabda-pálya közepén. Bankettkor mentünk artba, jöttünk artból, mentünk artba és jöttünk artból. Tényleg, rengeteget beszélgettünk tanárokkal. Kurvára fogtok hiányozni...