Most releváns esetben le kellene írnom a nyarat összefoglalva. Az érzelmeimet, az embereket, akik valamelyest kapcsolódtak a nyaramhoz. A tetteimet, melyeket a nyáron véghez vittem... Csapjunk is bele!

A nyár már úgy kezdődött, hogy eljártam KRESZ-re, mely 2 hétig tartott. Igazán remek volt, a figyelmemet pedig egyaránt lekötötte. Szóval, teljesen mértékben jól indult! Ezután sikeres vizsgát tettem. A vezetéssel vártam, ezért közben elkezdtem az elsősegélynyújtást is. Ez is természetesen egy zöld pipával ékeskedik. Teljes örömködés!! Elkezdtem a csodálatos vezetést, amely még nem olyan fényes, mint kellene lennie... Remélem, javul! :)

Ezt követően a legszebb élményeim a legjobb barátnőmhöz köthetőek! Igaz, a nyáron sajnos csak kétszer sikerült találkoznunk, de teljesen megérte! :)

I. találkozás: Fehérváron, aminek egy részét csodálatosan felfedezünk. Sétáltunk, teszkóztunk, müzliztünk, söröztunk, cigiztünk. :) Képekbe öntve:
II. találkozás: Siófokon, és nálunk. Éppen a vezetés után sikerült találkoznunk. Elmentünk sörözni, a kedvenc törzshelyünkre, Art Rock Café-ba, lementünk a Balaton partra. Hazaértünk, és cangáztunk, söröztünk ismét, majd rengeteget beszélgettünk! :)

Jártam Balatonföldváron, a kedvenc padtársamnál, Reninél. Felmértük a terepet, körbevezetett a "városon". Bemutatta a kutyusát, és természetesen vele sem maradhatott el a sörözés, a jegeskávézás, a h&m-ezés és a kínai kaja evés! :)
Nos, a vége pedig nem volt ennyire lényeges. Találkoztam pár emberrel, akik a szívemhez közel állnak, ahogy általában. Petivel, ami elég furcsa volt, mert tavasszal ismét elkezdtünk beszélgetni. (Az érzelmekről majd később...) Boldival, akivel konzolon vezettem, és miközben próbáltam volna kiönteni a lelkemet, más férfiak hátsóját nézegette (ettől függetlenül szeretlek, bébike:)). Moziban is volt a társaság, Reni, Boldi, egy pesti ismerőse Boldinak, és én. A Hófehér és a vadász c. filmre ültünk be. Kristen-t leszámítva csodaszép, főleg Florence and the Machine betétdallal. :)
Ebben, az utolsó hétben elmentünk vásárolni: Stella (MINEK???), Mariann, Boldi. Összefutottunk Alex-szal, aki rám ijesztett a pláza kellős közepén, de örültem neki! :) Kínai kajáztunk, cigiztünk, söröztünk, müzliztünk. :))

...kezdődjék az ősz, gyere 11.! :)

Nyár vége... végre! Nem túlzottan így képzeltem el az egészet. Gondoltam, már összejönnek dolgok. Nem úgy, mint tavaly pl.

Terveztem, alszom napi 10-12 órát, ehelyett még a 7 óra is alig-alig jön össze. Húz magával az átkozott sötét.. le, a föld alá. Képtelen vagyok megállni, önmagától.. Az az ember, akivel 2 éve beszélek, kisebb szünetekkel ötvözve. Szeretem... amikor beszélgetünk, teljesen kiegyensúlyozottabnak érzem magam. Ki tudja? Lehet, nem lenne semmi akkor, ha találkoznánk. Mégis, honnan tudhatnám ezt meg, ha nem is próbálkozik vagy csak szeretne efféle jeleket adni felém? Talán fél valamitől? Annyira eltitkol egy s mást... Esküszöm, félek! Letargiában vagyok, ha nem ír. Kapnom kell tőle valamit, amitől ki tudok indulni. Egy Pontot. Persze, nem.. Minek is? Fogalmam sincs...

Kijelenthetem: megcsináltam kisebb-nagyobb sikerrel az első gimnazista évemet. Igazán sokat jelent számomra. Nehézkes volt, de rohadtul.. mégis.. egy zseni vagyok! Na jó, túlzásokba ne essünk azért se!

Eljussak valamerre... kellett sok gondolkozás, sírás, bűntudat, örömködés, nagyképűség is közre játszott. Megszerettem őket, igen! Lehet túlzottan is... nem mindegyiket, csak a nagyját. Ők segítettek előrébb.

Oly nyomasztó jelenleg mindent. Mély melankóliába csatangolás kísér útját az agyam. A sövényen vagyok, egész nyáron keresni fogom, merre kell tovább haladnom. Ki legyek. Nehéz lesz...:)

Elérkezett újabb év: hello 2011! Tudom, nem kellene a múlttal foglalkoznom, hisz megváltoztatni képtelen vagyok. Valamit mégis úgy érzem, elcsesztem. Nem jövök rá, hogy mit. Az egész napi sírások ismét visszatértek. Pedig igazán jó lenne valakivel megbeszélni, leginkább Bével, csak ő is tanul velem együtt. Nem sokára félév. 2 hét, és meg is kapom. Nyomottsággal tölt el miféle következményekkel járhat, ha bármiből megbukom. Izgatottan várom, vagy inkább mar valami... Az idegességem az egeket verdezni. Kérlek, átkozottul jól vagyok! 

Ahogy két hét elteltével végignézek az osztályomon, majd magamtól kérdezem: "-Tényleg idevaló vagyok én? (A retardáltság szint szintén repked a magasban, ahogy azt tudniillik)." Annyira hihetelen valakiben megbízni, elérni 15 évesen egy szintet? Bár, belegondolva a nálam idősebbek sem valami intelligensek. Pedig kérem, egy gimnázium falai között töltünk 6, 7 órákat... Mit is várok?...

Bizonyára elbasztam. Ismét, ezt is! Mindent elcsesztem... Koncert. Elmegyek. Csúsznak az utak rendesen. Először karambolba kerültünk. Negyedórát vártunk arra, végre eltakarították! Beérek fél9-re. Grétinek megiszom a vadászát... kezdésnek megtette! Újabbért elmentem, utána letisztottam kisebb adag sörrel. Elég volt.. pogóba keveredés. Csokival, Petivel verekedés. Sokkot kaptam! 10 órára találkoznom kellett volna anyuval.. eljött értem kocsmába. Petivel végre beszélni szerettem.... erre mindent elcsesz. Megutált... örökké! gyűlölöm magam, aki lettem.

SZÜKSÉGEM VAN RÁD! 

ROHHADJ MEG, DÁVID!!! akivé tettél, amivé lettem.. miattad! a pokol tüzén égjen el a tested. szórjanak el azon a helyen, ahová sosem fogok eljutni... mindent, amit irántad éreztem, pusztuljon! köszönök mindent! még ezután kívánkozol utánam? normális vagy? épeszű ember? egyáltalán embernek tartod magad? EZUTÁN? képes lennél a szemembe nézni? belenézni mélyen. elmondnai, mit érzel/éreztél irántam? tényleg? TAPOSNÁLAK EL!! az elmémben örökké halott vagy! SOHA TÖBBÉ NEM AKAROK RÓLAD HALLANI!!!!!

Újabb koncert vette ma kezdetét. Végre egyszer jól sikerült! :) Táncoltunk, hülyültünk, szórakoztak a melleimel (haha), megharapott Csoki. Petivel meg smároltunk félóránként, lassúztunk is. :) Imádtam! Nem ittam szinte semmit, egy sört. Bejött velem Zsolt és Balu, igaz szó nélkül ott hagytak. Maradtam Csokiékkal, Petivel meg Petivel, Ákossal... sok fasszal. Férfi illatom van. Lassan hihetem magamnak annak... Randomra lefejeltem valaki álkapcsát. Bocs, nem volt szándékos, bár utána megharapott! Kölcsön kenyér visszajár... metál van!

Kinőttem már a hiszékenységből. Mégis van olyan mindig, aki sikeresen ismét belerángat. A magabiztosság hiányzik az életemből. Nem vagyok senki, sosem voltam, érzéseimre pedig nincsen egyáltalán szükségem. Egy hétig folyamatosan úgy aludtam el, hogy minimum bőgök félórát. Soha a rohadt életemben nem fogom magamat megérteni, se más sem. Igazából, néha tényleg szükségem lenne valakire, aki meghallgatja a siránkozásomat. Ehelyett mindig nekem kell hallgatnom, miközben más beszél. Túlnyomó részt ebbe fulladok bele. Elviselhetetlen... Valaki mondana véleményt, ilyesmi. Gyűlölöm az emberi fajt, és azt is, ahová tart a világ. Ocsmány. A kedvesség egyfajta művészet vagy hasonló baromság. Az érzéseim valahogy azt mutatják, és a tapaszlataim is: bunkó emberekből van a legtöbb, csodálkozom, hogy ilyen lettem. Utálok mindent, és mindenkit.

Gyűlöllek azért, aki vagy, és azért is, aki nem...

Mostanában úgy döntöttem, nem írom ki magamból a hülyeségeimet. Ennyi idő után rávettem magamat. Túl sok idegbeteg, depressziós és jó dolog történt velem. A szeptember jól indult ahhoz, hogy tényleg igaznak tűnjön. Az október is remekül indult, míg a közepéhez nem ért. Azt a fájdalmat, azt a düht, amit magamban éreztem. A keservet. Soha... tényleg, soha, még képzelni sem mertem. Az elalvás előtti sírások, sőt még néha a suliban is rám törtek. Egyesek egy héten keresztül, napi szinten. A fájdalom, amitől rettegtem, beteljesült. Szörnyen estem át rajta. Persze, még lesz ennél rosszabb. Tudom. Nem tudtam, mit kezdjek magammal. Sírjak, nevessek. Mai napig fogalmam sincs, ilyenkor mi tesz jót. Doboltam, kicsit enyhített mindenen. Egyik nap Petivel találkoztam. Lényegében, amiatt volt negyedig a rosszullét, hisz ismét elcsesztem. Nem hozta a tudtomra. Láttam, éreztem, érzem. Mindenkinek sorra lesz barátnője, barátja. Úgy gondolom, nincs rá szükségem. Megnehezítene mindent. Lehet összedobunk Petivel és Ákossal egy grindcore bandát. Talán segítene mindenen... vagy nem tudom. Majd kiderül.

Most pedig végre szünet! Három hétig beteg voltam, sőt, szerintem volt az több hét is. Múltkori koncert kicsit túlvitte a határaimat, azt hiszem. Egy szál fűzőben rohangálás, nadrágban meg bakancsban, 13 fokban. Rajtam kívül senki nincs ilyen okos...

Meglehetően eltelt egy szempillantás alatt ez a hét. Betöltöttem a 15. életévemet. Öregszem. Na jó, még nem! Igazából, úgy volt, előtte levő hétvégén tartjuk meg. Jó kedvem teljes mértékben, de mivel le se szarták a fejem, akkor én miért foglalkozzak velük? Inkább elmentem koncertre tegnap (pénteken). Természetesen artban, hol másutt. Jobbra sikerült, mint terveztem. Vicces volt az egész. Inez meglepett boroskólával, utána pedig vettem sört. Azután menni képtelen voltam. Találkoztam mindenkivel, aki számít: Puma, sikeresen leöntött borral minket, egyszerre csak azt veszem észre, tiszta víz a lábam (kösz, Puma); Petivel is beszéltem, mikor elköszöntünk, véletlen szájra puszi lett a vége :) ; Ákos Megyerivel, hö, akkor állat ő, alig bírok menni, erre odaszól: "te már most részeg vagy?", "úgy ismersz Ákoskám?", "nem ismerlek", "hát, akkor meg?", "semmi. Csoki ölelgetett ezerrel, piszkálta a pentagramomat, türögette a fűzőmbe. Inezt pedig nagyon megszerettem. Gréti és Nadin is ott volt. Jobban sikerült minden szempontból! :) Petivel meg nagyon-nagyon örülök a találkozásnak. :)