Elérkezett újabb év: hello 2011! Tudom, nem kellene a múlttal foglalkoznom, hisz megváltoztatni képtelen vagyok. Valamit mégis úgy érzem, elcsesztem. Nem jövök rá, hogy mit. Az egész napi sírások ismét visszatértek. Pedig igazán jó lenne valakivel megbeszélni, leginkább Bével, csak ő is tanul velem együtt. Nem sokára félév. 2 hét, és meg is kapom. Nyomottsággal tölt el miféle következményekkel járhat, ha bármiből megbukom. Izgatottan várom, vagy inkább mar valami... Az idegességem az egeket verdezni. Kérlek, átkozottul jól vagyok! 

Ahogy két hét elteltével végignézek az osztályomon, majd magamtól kérdezem: "-Tényleg idevaló vagyok én? (A retardáltság szint szintén repked a magasban, ahogy azt tudniillik)." Annyira hihetelen valakiben megbízni, elérni 15 évesen egy szintet? Bár, belegondolva a nálam idősebbek sem valami intelligensek. Pedig kérem, egy gimnázium falai között töltünk 6, 7 órákat... Mit is várok?...