Nyár vége... végre! Nem túlzottan így képzeltem el az egészet. Gondoltam, már összejönnek dolgok. Nem úgy, mint tavaly pl.

Terveztem, alszom napi 10-12 órát, ehelyett még a 7 óra is alig-alig jön össze. Húz magával az átkozott sötét.. le, a föld alá. Képtelen vagyok megállni, önmagától.. Az az ember, akivel 2 éve beszélek, kisebb szünetekkel ötvözve. Szeretem... amikor beszélgetünk, teljesen kiegyensúlyozottabnak érzem magam. Ki tudja? Lehet, nem lenne semmi akkor, ha találkoznánk. Mégis, honnan tudhatnám ezt meg, ha nem is próbálkozik vagy csak szeretne efféle jeleket adni felém? Talán fél valamitől? Annyira eltitkol egy s mást... Esküszöm, félek! Letargiában vagyok, ha nem ír. Kapnom kell tőle valamit, amitől ki tudok indulni. Egy Pontot. Persze, nem.. Minek is? Fogalmam sincs...