Kijelenthetem: megcsináltam kisebb-nagyobb sikerrel az első gimnazista évemet. Igazán sokat jelent számomra. Nehézkes volt, de rohadtul.. mégis.. egy zseni vagyok! Na jó, túlzásokba ne essünk azért se!
Eljussak valamerre... kellett sok gondolkozás, sírás, bűntudat, örömködés, nagyképűség is közre játszott. Megszerettem őket, igen! Lehet túlzottan is... nem mindegyiket, csak a nagyját. Ők segítettek előrébb.
Oly nyomasztó jelenleg mindent. Mély melankóliába csatangolás kísér útját az agyam. A sövényen vagyok, egész nyáron keresni fogom, merre kell tovább haladnom. Ki legyek. Nehéz lesz...:)
