Ez a hét is elég furán sikeredett. Így másodiknak is. Túl sokat még nem tanultunk. Ismerkedem az osztálytársakkal. Nyitott vagyok, megint... A tesi órákat pedig már rohadtul kezdem unni. Van kisebb-nagyobb izomlázam, a lábamban, a hasamban és még fáradt vagyok mellé. Szóval, megtette a hatását... Ha ma nem csapták be előttem az ajtót kétszer, akkor se.

Rávettem magam, pár hónap után, mégis visszaszokok a vonathoz. Mi ad a SÁTÁN bácsi. Na mit? Megyek, keressek magamnak helyet, sokat voltak. Ki gondolná.. Meglátok egy hosszú hajú srácot. Először nem voltam benne biztos. Utána kiderült. IGEN, ZOLIT láttam. Remek volt, őszintén.

Nos, vége az első hétnek. Nem olyan az osztály, amilyenre vágytam. Bár, ígyis jobb, mint a semmi. Elég normálisak. Nem szűklátókörűek és több dologról beszélgetnek. A helyemet igazán még necces. Szóval, hiányoznak a srácaim. Az, hogy szünetekben vandálkodunk, vagy épp perverzek velem. haha

Egy rendes osztály kaptam, így a végére. A tanárok is eddig szimpatikusak. Azt hiszem, szinte mindenki. Tegnap hazaértem, és aludtam laza 3 órát. Így kezdésnek megfelel. Violának pedig elintéztem szecskára a sorsát. Rohadt büszke vagyok magamra. Már kezdésképp el tudok bármit intézni, ha nagyon akarok. A mai történelem pedig vitt minden prímet. Egy jófejű tanárt kaptunk. Amilyen kijelentéseket tett önmagáról... felidézek egyet: 'ember vagyok. sajnos még mindig. bár, már próbálom elfogadtatni másokkal az félisteni mivoltomat.'

Szép 4 év lesz. Lehet vissza kellene vonulnom, és mellé bunkónak lennem. Idővel..

Vége a nyári szünetnek. Elérkezett az ideje, hogy kikössek a gimnáziumban. Ami először túl meglepő is. Csodák vannak, úgy tűnik. haha

Rengeteg új arc, a nem megszokott környezet. Persze, azért megszoktam a perczelt, de így túlságosan nem. Megszokom idővel. Reggel, mikor felkeltem, rá 10 percre elkezdtek folyni a könnyeim. Eszembe jutott, az elmúlt félév a suliban. Szép volt, és csak jó emlékeim vannak. Az új osztályomról pedig annyit, teljesen normális a környezet. Igaz, van egy-két ember. Bár, inkább az lenne a helyes, ha mindenkit leszarnék. Semmi értelme...

Az osztályfőnököm aranyos. Szerencsére nem ő lett, akit először is mondtak. 4 év szenvedés..=D 

1. 'mi jár a fejemben?' idézet(április 17., 11:35):

'Minket egy könyvbe kellene írni.' by Geri, még anno ősszel mondta, mikor ismét elkezdtünk beszélgetni. Milyen régen is volt. Az érzésem mégis az, mintha meg sem törént volna az egész. Képtelenség...

2. 'melyik csillagjegyet szánja neked a sors?' - alkalmazás.(június 5., 21.42): 

Zsófi A csillagok megsúgják.: Vízöntő (Lételeme a függetlenség, ezért még házasemberként is szüksége van egy fajta szabadságra, különben képes különválni kedvesétől. Ha partnere megérti a függetlenség iránti vágyát, és biztosítja is számára a szabadságot, jóban-rosszban kitart mellette). Tényleg véletlen volt! Ekkor együtt voltunk még kedves Gerivel...

3. Gréti írt az üzenőfalamra : 'toleráns' (június 10., 17.39):

Tényleg. Imádom, mint egy barátot, máshogyan nem is lennék rá képes. Amikor végre gondolnám, hogy beleszeretek. Szakít velem. Tudtam, ez lesz. Nem is ez zavar igazán. Képtelen voltam beleszeretni. Dávid mindent megölt bennem. Akivé tett, egy olyan nőszemélyt, akiről gondolkozni nem tudok. Egyszer lesz ilyen szar lelkivilágom, sosem gondoltam erre. Idővel persze előjön minden. Tényleg. Szükségtelen volt számomra ez a 1,5 hónap. Érthetetlenek vagyunk mindketten Gerivel. Ugyanolyan alkoholisták, dohányosok. Rátett egy lapáttal, nem kellett volna Alexhoz mindig rohangásznom. Baluval pedig még jóba szeretnék lenni... Gerivel is, szükséges, mint egy barát. Összezuhantam teljesen. Képtelenség leírni, mi bolyong most a fejemben.

Szervezgettük Rékával már kb 2 éve, hogy lejön. Tegnap és ma itt volt. Elbeszélgettünk. Elmesélte az élete nagy részét. Természetesen nem mintha nem örültem volna neki, sőt, örültem. Végre nem fárasztott le Gréti után valaki...

Ma pedig kisebb osztálytalálkozót szerveztünk össze. Soma, Bálint, Alex, Zsolt személyével. Ja, és persze Geri meg Balu beesett a végén. Jó volt végre találkozni velük. A társaságuk is már hiányzott. Délután kilyukasztattam a fülemet. Vedeltem ismét annyit... kész voltam! Gerimmel 1,5 hónaposak vagyunk.:))

Újra nyár van! Nem mintha zavarna, az időjárás is szép. Egész nap szakad az eső, fúj a szél. Igaz, ehelyett a Nap simogatását kellene érezni. 14°C fokot is alig haladja meg a hőmérő higanya. Félretéve... előjöttek belőlem az érzelmek. Gyülőlőm, senki nem hallgat végig. Bármit is érzek. Mindenki a saját problémáival foglalatoskodik. Persze, nem zavar. Megoldom önmagam is. Szóval, túl kellene magamat tenni ezeken az ostobaságokon. Meg talán az, hogy Gerivel járunk, nem bizonyítja az érzelmek kimutatását. Végig sem hallgatjuk egymást. Na jó, de tegnap is, hogy rámírt, és megkérdezte: mi bajom. Tudom, le sem szarja, mit érzek vagy mit gondolok. Szükségtelen, hogy bárki figyeljen rám... Lehet nem kellene foglalkoznom senkivel.

Elérkezett a végzete ennek a 2 évnek, amit ebben az általános iskolában töltöttem. Tele volt élményekkel, bánattal, konfliktusokkal, hülyeségekkel és rengeteg nevetéssel. Utolsó egy évre remekül összehangolódtam mindenkivel, de leginkább az utolsó félévben, felvételi után. Bálinttal sosem felejtem el, mikor megtudtuk a felvételi eredményt, akkor lettem jóba. Alexszal pedig a zene hozott baráti viszonyban. Gerivel a tavaszi szünetben ismét elkezdtem dumálgatni, Martinnak köszönettel tartozunk. Baluval pedig fogalmam sincs, miért kezdtem el beszélgetni. Zsolttal a zenélés miatt kezdtünk el beszélgetni. Vivivel az utolsó 2-3 hónapban jó viszonyba kerültünk, mindig hozzám jött, ha ki akarta a szívét önteni. Réka, a drága padtársam matekon és magyaron. Lizára pedig mindig számítottam, ott volt, ha szükségem volt valakire. Niki is jelen volt. Soma, évvége felé kimutatta a pervezségeit. A rengeteg artban töltött idő, szép emlékek sora... Mennyi faszságot kitaláltunk srácokkal. Ekkora hülyék képzelni sem mertem, hogy lehettünk. Irodalmon mindig zenét próbáltunk küldeni egymással Alexnak, sosem tudtunk. Rékával rengeteget röhögtünk Dóra néni és Móni nénin. "Nálunk sosem tudtak puskázni" - mindig mondták, természetesen mi folyamatosan tudtunk, ha akartunk. Olga néni is folyamatosan kiakadt ránk. Végigpofáztam az óráit, az utolsó 3 hónapban. Nem tanultam semmit. Kémiát is folyamatában kilestem egy papírról. Istenem, mennyit röhögtünk, mennyi faszság. Bálint és Alex fogdózásai az utolsó 1 hónapban. Osztálykiránduláson majdnem megerőszakolt a két marha. Bálinttal akkor tangóztunk a röplabda-pálya közepén. Bankettkor mentünk artba, jöttünk artból, mentünk artba és jöttünk artból. Tényleg, rengeteget beszélgettünk tanárokkal. Kurvára fogtok hiányozni...

Ma tudtam, hogy rossz nap vár rám. Alig akartam felkelni. Úgy ijedtem fel, hogy folytak a könnyeim. Teljesen kész voltam. Reggel beértem, aztán jött Anett. Legalább ő itt volt, ha már nővér nem is. Beértünk a suliba, aztán lekísértem Anettékat. Ne maradjanak odafenn. Visszamentem, becsuktuk az ajtót. Móni elkezdte mondani a búcsúzószövegét, már ha elsőre el tudta volna kezdeni. Sírt, így még sosem láttam őt. Egyszerre nem tudtam nevessek-e vagy sírjak. Maradt még egyenlőre a nevetesnél. Aztán 10 perc után kimehettünk a teremből, mindenki a mosdóban rendbe szedje magát. Ott meghatódtam, őszíntén szólva. Indultunk lefele, mikorra leértünk, észrevettem, nincs a virágomnak feje, amit a 7-esektől kaptunk. 1 órás műsor után mindenki kifáradt. Nagyon meleg volt... Visszafele menet eldobtam a szárát is. Minek fogdossam? Istenem, nem lehettem ekkora szerencsétlen... Visszaértünk. Mindenkit ölelgettem ezerrel. Rá 2 percre elkezdtem sírni, de kegyeltlenül. Rájöttem, mennyi szép emlék fűz ehhez az osztályhoz, még ha 2 évnyi is. Eszembejutottak a pillanatok, amiket Bálinttal, Alexszal, Zsolttal, Grétivel, Dorkával, Baluval és Gerivel műveltem. Még, ha a végefelé adódtak a dolgok. A rengeteg lelkizés Vivivel a végefelé. Lizával és Nikivel, amikről beszélek, amiket kitaláltak. Igazából, mást szükségtelen megemlítenem, hiszen nem vettek részt rajta. Legjobban mégis: Bálint, Alex, Zsolt, Geri meg Balu fog hiányozni, nincs mit tenni...