Ez a hét is elég furán sikeredett. Így másodiknak is. Túl sokat még nem tanultunk. Ismerkedem az osztálytársakkal. Nyitott vagyok, megint... A tesi órákat pedig már rohadtul kezdem unni. Van kisebb-nagyobb izomlázam, a lábamban, a hasamban és még fáradt vagyok mellé. Szóval, megtette a hatását... Ha ma nem csapták be előttem az ajtót kétszer, akkor se.

Rávettem magam, pár hónap után, mégis visszaszokok a vonathoz. Mi ad a SÁTÁN bácsi. Na mit? Megyek, keressek magamnak helyet, sokat voltak. Ki gondolná.. Meglátok egy hosszú hajú srácot. Először nem voltam benne biztos. Utána kiderült. IGEN, ZOLIT láttam. Remek volt, őszintén.